Tersánszky Józsi Jenő két évtizeden át, 1921 és 1941 között írja és jelenteti meg sorban a Kakuk Marci kisregényeket, a színpadi változat alapjául szolgáló, a Nyugatban megjelent A medál című írásával együtt. Mi hívja életre újra és újra ezt a népmesei és mégis nagyon reális figurát, aki először egy novella mellékszereplőjeként bukkan fel, majd hat kisregény mesélő, számtalan kalandot átélő főszereplőjévé válik? Milyen írói késztetés teremt már-már eposzi arányokat, Kakuk Marci útját követve, figyelmen kívül hagyva mérvadó kortársak aggodalmát a téma vélt érdektelensége miatt? Miért látta úgy a hatvanas évek elején Örkény István, hogy Kakuk Marcinak mint klasszikus és univerzális figurának színpadon a helye? Miért van az éppen aktuális jelen dolgaiban eligazító ereje, miért átélhető ez a történet? E kérdések nyomvonalán elindulva készíti elő Kakuk Marci 2015 tavaszára tervezett csíkszeredai látogatását a Csíki Játékszín társulata Parászka Miklós igazgató-művészeti vezetővel, az előadás rendezőjével.
Tersánszky sokszáz oldalas regényfolyama egy nézőpont kiteljesítését igyekszik megvalósítani: láttatni akarja a világot alulnézetből, a számkivetettek, leírtak, mellőzöttek és üldözöttek szemszögéből. A szerző által teremtett sajátos, plasztikusan expresszív és provokatív nyelvi közeg egyszerre adja az autentikusság érzetét és az aktualizálás lehetőségét. Örkény nem véletlenül írja a cím alá, hogy „történik bármikor”. Jelenkori társadalmunk a vagyoni különbségek brutális távolodását, az intelektuális és morális hanyatlás traumáját szenvedi el. A túlélési játszmák sajátos helyzeteket teremtenek, az ösztönös és érzelmi megnyilvánulások sajátos formákat mutatnak. A romantikusan fordulatos Kakuk Marci történetek nyers, groteszk képet mutatnak az ember körülmények által meghatározott természetéről. Ezt a népmesei figurát kitalálója, Tersánszky és őt követve Örkény különleges, egyensúlyteremtő képességgel ruházta fel. A legreménytelenebb helyzetben, a legmostohább környezetben is gondolkodik, mérlegel, berendezi maga körül a világot, egyességeket köt, mértéket tart, mindig kimászik a veremből. Kakuk Marci az erkölcs akrobatája. Folyamatosan a végzetes zuhanás veszélyében él, de az utolsó pillanatban jó érzékkel, okos számítással elkapja a kínálkozó kapaszkodót.
