„Talán halhatatlanok vagyunk.
Halhatatlanok, mint a Maracanazo
Mint a 6:3
Mint Pelé
Mint Johan Cruyff mechanikus narancsa
Mint „Isten keze” Maradonánál
– igen, tudom, hogy nem volt szabályos –
Vagy halhatatlanok, amilyen Messi vagy Ronaldo lesz
Annyira halhatatlanok.”

Egy kortárs mexikói darab a halhatatlanságról, a másik iránti felelősségről, gyászról, magányról és elengedésről. Azaz mindannyiunkról: két-, három- és négylábú lakóiról a Földnek, akik szeretünk, félünk, remélünk, sebeket ejtünk és közösen gyógyulunk. Akik képesek vagyunk feliserni saját magunk veszteségeit egy árván maradt tinédzser vagy egy útszélén kóborló kutya magányában.

A Négyszögletű kerek erdő egy mágikus hely. Itt megszűnik a Szomorúság és mindenkit olyannak fogadnak el amilyen.  Itt csak az őszinte érzelmeknek, gondolatoknak és szavaknak van igazán létjogosultságuk. És, ha néhanapján be is férkőzik a félelemből, butaságból, önzésből és kishitűségből fakadó irigység, rosszindulat, nagyképűség és harag, akkor is győzedelmeskedik a feltétel nélküli szeretet, mert nincs annál nagyobb erő a Földön.

Mindenkinek van egy hátizsákja, amibe egész életén át gyűjti a terheit, a szokásait, a félelmeit, a vágyait. Vagy csak a megszokásait, amelyeket a szüleitől örökölt. Kovács András megpróbálja letenni ezt a terhet, megpróbálja eltemetni az apját. Játékos, olykor humoros, olykor siralmas küzdés az élettel, a halál kapcsán