 |
 |
|
Carlo Goldoni Bugrisok című vígjátéka az 1750-es évek Velencéjében játszódik le, általa a házasélet viszontagságaival ismerkedhet meg a néző. Goldoni zsenialitása talán leginkább abban érhető tetten, hogy a hagyományos olasz vásári komédia – vagyis a commedia dell’ arte – tipikus alakjaiba képes újszerű, friss lelket lehelnie. A megszokott, sematikus, kontúrszerű figurákat a szerző kiszínezi, valódi jellemekké változtatja őket.
A Bugrisok jellegzetes családmodelleket mutat be. Fellelhető bennük az uralkodó férfi illetve nő, a papucshős, csonka család, a nemek és a nemzedékek egymáshoz való viszonya családon belül és kívül. A ma nézője meglepődve veheti tudomásul, hogy a több mint 250 évvel ezelőtt írt Bugrisokban bemutatott családok oly módon vannak megrajzolva, hogy a szemünk elé táruló kép szinte megszólalásig hasonlít korunk családjaihoz.
Carlo Goldoni
BUGRISOK
Szereplők: Némethy Zsuzsa, Páll Gecse Ákos, Pap Tibor, Gulácsi Zsuzsanna, Dávid Péter valamint a MME harmadéves színésznövendékei: Orbán Zsolt, Simon Boglárka-Katalin, Csíki Szabolcs, Erőss László és Trabalka Cecília.
Rendező: Balogh Attila, dramaturg: Benedek Zsolt, jelmeztervező: György Eszter, díszlettervező: Golicza Előd, zenei szerkesztő: Kónya Ütő Bence.
Az előadás főtámogatója a Bethlen Gábor Alap.
Háromfogásos olasz komédia Balogh Attila konyhájából több száz fő részére
Hozzávalók
1 olasz komédiaalap, a legjobb fajtából 5 darab friss színésznövendék 5 darab jó érett színész Nézők (idény szerint)
Elkészítés
A nyers komédiaalapot (mi Carlo Goldoni: Bugrisokjára esküszünk) vágjuk három, egyenlőtlen részre, ízlés szerint pácoljuk, ízesítsük, majd hevítsük lassú tűzön (a recept kipróbálásakor kuktának Benedek Zsoltot hívtuk).
Ha az alapanyagok már összeértek, szerezzünk tíz jóvágású színészt, bújtassuk őket egyenként maskarába arcukat a lehető legjobb minőségű sminkekkel maszkírozzuk ki, egészen addig, amíg a maszk annyira betakarja őket, hogy egyetlen folt sem látszik ki a nyers bőrből (mindez György Eszter boszorkánykonyhájából).
A tíz színészből hetet elkülönítünk, bedobjuk őket egy előhevített díszletbe (a tökéletes hőeloszlás érdekében használjuk a Golicza Előd féle termékeket).Lassú kevergetéssel vegyítjük őket, míg a következő összetételű főzetet kapjuk: a papucs férj mellé egy uralkodó feleség kerül (Canciano és Felice, azaz Erőss László és Trabalka Cecília), az önkényes családfő (Simon, vagyis Páll Gecse Ákos) egy pletykafészek feleséggel (Marinával, civil nevén Gulácsi Zsuzsannával) egészül ki,az olaszos temperamentumú családapát (Lunardot, Csíki Szabolcs) pedig egy ugyancsak vérbő második feleség (Margarita, Némethy Zsuzsa) hergeli paprikavörösre. A megmaradó hímnemű színészt - minthogy neki már nem jut hozzáillő menyecske – vagyonnal és szűkmarkúsággal elegyítjük, testét-lelkét kissé odakapatjuk, míg Mauriziová nem válik (Pap Tibor alakítja).
Az így kialakult keveréket megfűszerezzük egy szerelmespárral, Luciettával és Filippettoval (Simon Boglárka-Katalin és Orbán Zsolt), s ha hormonjaik már jól felhevítették a főzetet, az egészet megbolondítjuk egy szabadszellemű gróffal (Riccardoval, tehát Dávid Péterrel). Ha ennél a lépésnél véletlenül az öregebb szereplők kicsapódnak, ne ijedjünk meg, ez adja meg az egész pikantériáját!
Végül mindent ízlésesen elrendezünk, az elkészült ínyencséget alkalomhoz illő zenével tálaljuk (Kónya Ütő Bence connaisseur válogatása).
Az ínycsiklandó különlegességet végül a legfontosabb összetevővel, a nézőkkel jól elkeverjük, s ha a korábbi lépéseket helyesen hajtottuk végre, kész is van háromfogásos, olaszos komédiánk. Melegen fogyasszuk!
Jó étvágyat kíván a Kézdivásárhelyi Városi Színház!
Csíkszeredai kóstoló: 2013. február 15., péntek 19 óra
