 |
 |
 |
|
Sorin Militaru, rendező
A bukaresti Színház- és Filmművészeti Egyetemen végezte tanulmányait, számos belföldi és külföldi színháznál rendezett, többek között: Franciaországban, Ausztriában, Magyarországon, Szerbiában. Rendezéseiért több szakmai díjban részesült. Csíkszeredában első ízben dolgozik.
Magyar nyelven rendezett előadásai: Sirály, Elektra (Székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház), Szandrosz (Figura Stúdió Színház), Az alvás, A makrancos hölgy (Marosvásárhelyi Nemzeti Színház), Elnöknők, Macskajáték, Übü, La musica deuxieme (Szolnoki Szigligeti Színház), Helló, Dolly! (Kecskeméti Katona József Színház).
|
 |
|
Cristian Marin,
látványtervező
A bukaresti Színház- és Filmművészeti Egyetem díszlet- és jelmeztervező szakán tanult, 2011-ben diplomázott. Korábban újságíró, szerkesztő. Tévéműsorok, zenei videoklipek és magazinfotók díszlet-jelmeztervezője, berendezője, egy éven át az Antena 3 televízió valamennyi műsorának stylistja, jelenleg a Media Pro Pictures tv-sorozatának jelmez-asszisztense.
Fontosabb színházi munkái: Asediaţii liberi (Bukaresti Nemzeti Színház), Grenada (Teatrul Masca, Bukarest), Despre viaţa lui Zeze şi adevarul despre moartea sa (Green Hours, Bukarest), Woyzeck (UNATC, Bukarest), Rinocéroszok (Teatrul de Comedie, Bukarest).
Ion Luca Caragiale (Haimanale, 1852. január 30. – Berlin, 1912. június 9.) író, drámaíró, költő, elbeszélő, újságíró, publicista. 2012-ben születésének 160., halálának 100 éves fordulója volt.
Szülőfaluja ma az ő nevét viseli. Édesapja, Luca Caragiale, és édesanyja, Ecaterina, színészek voltak. Iskoláit Ploiești-ben és Bukarestben végezte. 1868-1870 között Bukarestben tanult mimikát és szónoklatot nagybátyja, Iorgu Caragiale színiiskolájában. Fiatalon titokban verseket írt, de irodalmi debütálására csak jóval később került sor. 1870-ben családjával Bukarestbe költözött, ahol apja kívánságára írnokként helyezkedett el a Prahova megyei bíróságon. Caragiale a Familia folyóiratban debütált, és megismerkedett Eminescuval, mikor nagybátyjánál súgóként és írnokként dolgozott. 1871-ben apja halála után a Bukaresti Nemzeti Színháznál súgónak és írnoknak alkalmazták. 1873-1875 között a Ghimpele (A tüske) folyóiratnál dolgozott, első versei is itt jelentek meg. A következő években dolgozott az Alegătorul liber (A szabad választó), a Claponul (A kappan), a Timpul (Az idő) című újságoknál is. A színpadon Zűrzavaros éjszaka (O noapte furtunoasă) című művével debütált 1879-ben. A korszak legfontosabb irodalmi mozgalmának, a Junimea-nak a kiemelkedő tagja volt, melyből 1892-ben elvi okok miatt kivált. 1881-1883 között Neamț és Suceava megyék tanfelügyelője volt, 1885-től a bukaresti Sf. Ghorghe líceumban tanított helyettesként. Ebben az évben, március 12-én, született Maria Constantinescutól törvénytelen fia, Mateiu Caragiale, aki szintén író lett. 1889-ben összeházasodott egy artista lányával, Alexandrina Burelly-vel. Két lánya született tőle: Ioana (1889) és Agatha (1890), akik 1891 márciusában diftéria áldozatai lettek. 1893. július 3-án fia született, aki apja nevét kapta – Luca Ion lett.
1901-ben plágiummal vádolták meg: a Năpasta (Megtorlás) című művét Kemény István egyik darabja másolmányának tartották. Azonban ez csak rágalomnak minősült és Barbu Ștefănescu Delavrancea védőbeszédének köszönhetően tisztázódott a dolog. 1903-ban Kolozsvárra akart költözni, de végül Berlinbe került, miután egy nagyobb összeget örökölt. 1905. március 14-étől végleg oda költözött. 1912. június 9-én halt meg berlini otthonában, testét a bukaresti Bellu temetőben helyezték örök nyugalomra. 1948-ban a Román Akadémia posztumusz tagjává választotta.
A köztudatban az maradt fenn, hogy négy komédiát: O noapte furtunoasă (1879), Conu Leonida față cu reacțiunea (1880), O scrisoare pierdută (1884), D-ale carnavalului (1885), és egy drámát : Năpasta (1890) írt. Ezzel szemben további négy színpadi műve van: O soacră ( szürreális bohózat egy felvonásban), Hatmanul Baltag (vígopera), Începem (pillanatkép), 1 Aprilie (monológ).
|
| Fotó: Juhász László |
 |
|
Parti Nagy Lajos (Szekszárd, 1953. október 12.) Kossuth-díjas magyar költő, drámaíró, író, szerkesztő, kritikus.
Költőként kezdte pályáját. 1982-ben jelent meg első könyve, az Angyalstop, 1986-ban a második Csuklógyakorlat címmel látott napvilágot.
1990-ben a Jelenkor folyóiratban egy ismeretlen szerző, Sárbogárdi Jolán A test angyala címmel közölte kisregényét, amelyhez Balassa Péter írt kommentárt. Rövid időn belül kiderült, hogy Sárbogárdi Jolán maszkja a prózaíró Parti Nagy Lajost rejti. A kisregény naiv, dilettáns hangvétele elsöprő erejű nyelvi humorral társult. Nem véletlen, hogy az 1997-es átírt, első kiadás óta háromszor jelent meg önálló kötetként, illetve Sárbogárdi Jolán alakja az Ibusár című drámába is bekerült.
1990 szeptemberétől a Magyar Napló felkérésére Parti Nagy kéthetente tárcanovellákat ír: ezekből az írásokból állt össze a Se dobok, se trombiták (1993) című tárcagyűjtemény, illetve az újraírt változatokból A hullámzó Balaton (1994) elbeszéléskötetnek több mint a fele. 1991 és 1993 között a Magyar Napló versrovatát is szerkesztette. Az Esti kréta (1995) címet viselő negyedik Parti Nagy-verseskötet olyan gyűjteményes könyv, amely az előző három verseskötet mellett új szövegeket is tartalmaz. A kilencvenes években nemcsak vers- és elbeszéléskötetei jelentek meg, hanem az Ibusár–Mauzóleum című, két színdarabot tartalmazó könyve is.
Sokat foglalkoztatott fordító és átdolgozó. Drámaíróként is sikeres, darabjait folyamatosan műsorra tűzik a színházak. Mauzóleum című drámáját több éven át nagy sikerrel játszotta a Budapesti Katona József Színház.
„Parti Nagy nem szavakat fordít, mint a filológusok, /.../ nem csak világot fordít, mert akkor adaptálna, és teremtenie kellene egy egységes, koherens közeget. Teatralitást fordít. Absztrakt és teátrális nyelvi világot teremt. A nyelv teatralitásának eszközével teremt meg – magyarul tulajdonképpen (szerintem) először – egy eddig ismeretlen Caragialét.” – írja a Karnebál kapcsán Tompa Andrea a Színház folyóirat 2005/8. számában, melynek drámamellékleteként a szöveg először napvilágot látott.
