Csíki Játékszín

A gála egy esemény, ahol bármi megtörténhet. Nonverbális örömjáték, melyben a tér és idő fogalma kitágul, átértelmeződik. Emelkedett, modern rítus, melyben a mindenkori ember jellemének sokszínűsége kerül a középpontba.

A szereplők türelmetlenül várnak, ünnepkényszer van, viselkedni kell, létezni valahogy, várják a megváltást, hogy valami történjen, ami megváltoztatja eddigi életüket. A képzelet kinyílik, az eddig háttérbe szorított ego előtör és kinyilatkozik: megvalósít, a túlélés reményében kapaszkodik az utolsó perc erejébe.

Férfiak és nők őrült tánca ez, ismerkednek, megélnek közös pillanatokat, majd talán el is válnak. Teszik mindezt rengeteg humorral, öniróniával, zenében, táncban és olyan gesztusokban, reakciókban, amelyekben a néző magára ismerhet.

Legátó király birodalma tönkremegy és az országot csak az mentheti meg, ha Bandura, vagy Dákó királyfi gyorsan feleségül veszi valamelyik gazdag királylányt. A szépséges Kunigunda fényképe mindkettőjüket elvarázsolja és gondolkodás nélkül útnak indulnak, hogy legyőzve a veszélyes akadályokat, elnyerjék a kezét. A királylány anyukája, Moderáta királynő roppant okosan terveli ki a próbatételeket: csak az veheti feleségül Kunigundát, aki legyőzi az erdőben garázdálkodó Lila Kacaj boszorkányt, a vérszomjas sivatagi rablót, Ben Gazt és végül Hexametert, a szörnyűséges hatlábú sárkányt. Akárcsak a legtöbb mesében, a viszontagságos és próbákkal teli út végén ezúttal is kiderül: az igazság győz és mindenki elnyeri méltó jutalmát, vagy büntetését.

Muszty Bea és Dobay András mesemusicalje kicsiknek és nagyoknak egyaránt szól. A sok humorral, zenével és dallal teli történetben a hősszerelmes királyfik nem is sejtik, hogy Kunigunda hozományánál is van nagyobb kincs...

Móricz Zsigmond regényében a Zs.V. rövidítésnek két jelentése van. Jelenti a történet helyszínét, Zsarátnok városát, a város rangját, a jogszerűség látszatával, emelkedett, hazafias jelszavak hangoztatásával fenntartott hatalmát. És közönségesen, közismerten azt, hogy „zsebre váglak”, mint egy olyan világ jelszavát, ahol általánossá vált a korrupció, ahol a demokrácia csak egy cinikus módon fenntartott díszlet, a kifejlődő kapzsi zsarnokság számára. Ahol „az urak a rokonság kérdését úgy fogják fel, mint bejelentett jogcímet arra, hogy részt vehessenek a panamákban”.

Azonban nem csak a világ, maga a főhős is kétarcú. Készségesen válik a hatalmasok „rokonává”, míg elveit követve egy méltányos és tisztességes világ megvalósításáról álmodik. Eközben pedig az ő keze után is kapkodnak az egzisztenciális örvényekben fuldokló rokonok. Érzelmi élete is két nő vonzásában feszül pattanásig. A regény mesterien megépített, sokágú epikai szerkezet, minden részlete bevilágít a valóság egy-egy homályos zugába, a lélek rejtelmeibe. Mindezt egy drámai gerinc tartja egyben: Kopjáss István története, mely színpad után kiált. Erre figyelve készült Székely Csaba színpadi adaptációja, azzal a szándékkal, hogy éberebben figyeljünk világunkra s egyúttal kedvet kapjunk a regény (újra) olvasásához.

Az 1989 előtti időszaknak több szakasza ismeretes. A második világháborútól 1989-ig terjedő időt sokan sokféleképpen élték-vészelték át. Sokan estek áldozatául ennek a kornak és a benne uralkodó politikai eszmék képviselőinek. 

Kányádi Sándor végig- és túlélte a fent  említett korszakot. Írói munkásságából két színházi darabja maradt ránk, az Ünnepek háza és a Kétszemélyes tragédia. Arra vállalkoztunk, hogy írásaiból, költeményeiből és az élete során adott interjúkból egy olyan előadást hozzunk létre, mely egyszerre mesél róla, a nagy költőről és az erdélyi magyar költészet nagykövetéről, helytállásáról, emberségéről és nem utolsó sorban a korról melyben vele együtt olyan sokan kénytelenek voltak élni.

I. L. Caragiale 1890-ben írta meg a Megtorlást, amely teljesen elüt addigi társadalombíráló vígjátékaitól, szatirikus írásaitól. A bosszú és bűntudat pokoli mélységeinek története ez.

A cselekmény egyetlen éjszaka alatt játszódik, azonban a szereplők elmúlt kilenc évének minden keserűségét, feszültségét magában hordozza. Mindegyikük súlyos terheket cipel: a szerelemből elkövetett, eltitkolt gyilkosság terhe; a kínzó bűntudat, mely lassan teljesen felőröl; a kiszolgáltatottságba süllyedt magány, mely az őrület határáig sodor; az éveken át tartó, sohasem múló gyász; a folyamatosan égő, lüktető sejtelem és a mardosó gyanú érzése, majd a borzasztó út a bizonyosság felé; a majdnem tíz évig tartó pokol, a bűnnel szerzett házasság súlya; a jogtalan büntetés és kínzás, a rácsok mögött ártatlanul sínylődő megtört elme; az elcsábulás és szerelembe esés miatti cinkostárssá válás tehetetlensége.

Egy kósza hír kilenc év sűrített feszültségét hozza felszínre; négy ember keserű kiáltása, lelkük vérfagyasztó sikolya töri meg az éjszaka csendjét.

Ez életük leghosszabb éjszakája.

Majd meglátjátok – a fiatalok legtöbbször ezt a választ kapják, ha megkérdőjelezik az őket megelőző generáció értékrendszerét, gondolkodását, mindennapjait. Mintha a több tapasztalattal rendelkezők ezzel azt mondanák: meglátjátok, hogy titeket is felcsavar majd a rutin, előbb-utóbb ti is feladjátok az álmaitokat. A fiataloknak meg nem marad más, mint annak a reménye, hogy kell múljon rajtunk is valami.

Az Ásókapa azt igyekszik vizsgálni, hogy térségünkben mit jelent a házasság, milyen szabályok működtetik, hogyan oszlanak meg a feladatok, ki hozza a döntéseket, milyen elvárásaink vannak a párunkkal szemben, és milyen elvárásokat támaszt a társadalom velünk szemben? Hogyan lehet – egyáltalán lehetséges-e – harmonikus otthont teremteni, elfogadni önmagunkat és a másikat. Az Ásókapa próbafolyamatát egy kutatási fázis előzte meg, melyben 21 interjú, összesen 320 oldalnyi szöveg készült különböző korosztályú, illetve családi állapotban élő személyekkel.

Borisz Akunyin darabja Csehov Sirályának zárójelenetével indul. A mű a csehovi drámaiság és a bűnügyi elbeszélés ötvözete. Már-már fekete komédia. Vajon mi történik a Sirály híres zárójelenete után? 

Csehov posztmodern újragondolása, az eredeti mű hagyományos, lineáris kronológiáját is megbontja: az eredeti dráma utolsó jelenetét követően Trepljov halálának – mely Akunyin változatában gyilkosság, nem pedig öngyilkosság eredménye – felderítése ismétlődik meg többszörösen. Amellett, hogy Akunyin ezzel sajátosan megjeleníti a szövegben a posztmodern önmagába visszatérő, ismétlésen alapuló időkoncepcióját, egyben a krimi műfajának legalapvetőbb sajátosságát is ironikusan kiforgatja.

Pénzes Csaba drámaíró darabja betekintést nyújt Karády Katalin misztikus homállyal fedett életébe, amelyről több legenda szövődött, mint amennyi hiteles elbeszélés vagy dokumentum maradt fenn. Felcsendülnek az örökzöld Karády dalok, melyek jelzőlámpaként világítják be egy hihetetlen karrier sikereit és kudarcait.

Baracs István vasúti mérnök érdekellentétbe kerül a közeli nemesi birtokon élő Korláthy gróffal, aki józan eszének ellentmondó, rangjánál fogva mégis jogosnak hitt igényt formál a falu számára épülő vasútra. Baracs és Korláthy grófkisasszony ismeretlenül egymásba szeretnek, ám a kastélyban áthidalhatatlannak tűnő szakadék tátong közöttük, melyet a gróffal való ellentét csak súlyosbít.

Egy letűnt kor abszurditásig fajuló társadalmi különbségeit teszi nevetségessé Mágnás Miska története.

A történet egy édesanyáról szól, aki gyermekét egyedül neveli, mert férje a fronton harcol már hosszú ideje. Majd jön két levél. Az egyikben maga az édesapa ír családjának, míg a másik a halálhírét hozza. 

Temetés, gyász és özvegyi élet vár főszereplőnkre, aki nem akar mást, csak helytállni. 

Mekkorák vagyunk valójában? És mekkorának látjuk magunkat környezetünk tükrében? És jóságunk vajon mennyire kényszer, amely önértékelésünk kisszerűségéből fakad? 

Már gyerekként szembesülünk, ha meseszinten is, ezekkel a problémákkal és a játék, amely képes feloldani minden harcos ellentétet, Csipikében sem vall kudarcot.

Lenyűgöző álomvilág, s bár gyerekekhez íródott, valahol a majdani felnőtthöz is szól játékosságával, tanulságaival, értékeivel.